Egyszer talán jó lesz
a középszer.
Akire azt mondja az anyám:
jó ember.
Mert mindig türelmes,
mindig kedves,
elvisz nyaralni,
leviszi a kutyát,
mos és vasal,
üríti a kukát.
De még nem.
Még nem megy.
Még túlságosan kellesz.
Az a mások által
sosem tapasztalt csoda,
ami kettőnk oldata.
Több, mint te és én,
több, mint én és ő vagy te és ő.
Mi vagyunk
szétszakíthatatlanul.
