Törött szárnyú madarak vagyunk.
Ki-ki a saját udvarába zárva
rója a maga köreit mindhiába.
Két deszka közötti résen át
csillapíthatatlan vággyal
nézlek és nézel te is engem.
Csak annyit enged a kerítés,
hogy láss és én is lássalak.
Állunk naphosszat, mint a koldusok,
és remegve…
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
