Csak az ember ír

Holnap újra látlak. Csak egy percre vagy órára. Mindig kevés a rendelkezésre álló idő, tízezer év is kevés lenne, hogy megszokjalak, és ne legyen nehéz levegőt venni, amikor eszembe jutsz. Holnap újra látlak. Forróság lesz megint, ezért az árnyékban vársz. Izzadságtól csúszós…

Megmagyarázhatatlan az erő, ami hozzád húz. Néha próbálom megfejteni az okát. Lebontva az utolsó mozdulatig és sejtésig, hátha majd ott lesz valahol a válasz a sejtek magjában vagy a membránnak simulva. Tudnom kell, hogy igazi-e, nemcsak önbecsapás, a hiányérzetből fakadó fájdalom…

Szeretem nézni a kezed. Amikor elgondolkozol, és egy pillanatra megáll a levegőben,  aztán lehanyatlik, mert nem tudod a választ. Amikor szétfeszíted a tenyered, miközben valamit magyarázol.  Amikor egymásba fűzöd az ujjaid. Amikor az ujjaid közé fűzöm az ujjaim. Amikor búcsúzóul még…

 Túl közel engedtelek és most minden szavad kiáltás lecsupaszítottál a bőröm alá fészkelted magad védtelen lettem és fázom bele kell néznem az ágyúcsőbe csak remélhetem hogy nem tüzelsz várok nincs más választásom

Elmúltam negyven. Akit szeretek, túl van az ötvenen is. Nem vele élek és nem ő a gyerekem apja, De gátlástalanul csókolom a villamoson, a nyílt utcán vagy a fák alatt. Akár hosszú percekig. Az egyetlen öröm, hogy ugyanolyan gátlástalanul csókol vissza. Ha átölelem, mindig behunyom a…

Szinte letaglóz a beléd vetett bizalom El is felejtettem, milyen ez. Már ha volt valaha ehhez fogható bizonyosság. Most megtehetnél bármit. Nem ellenkeznék akkor sem, Ha megölnél.  

Áthúztam az ágyneműt,  a paplant is átcseréltem,  téli helyett nyári, csak a párna maradt a régi. Az ágy sarkánál összegyűlt a por.  Sepertem, de nem volt elég.  El kell húzni az ágyat.  Ki tudja, mióta nem nyúltam hozzá, csak azt igazgattam el rendre, ami fent van,  nem érdekelt, mi van…