Milyen volt, az kérded?
Mint egy ökölcsapás,
egy ütés pontosan oda,
ahol a legjobban fáj.
Könnyű volt eltalálni:
megmutattam, hol az a pont,
ahol vékony a csont.
Milyen volt?
Mint egy kutyának a felismerés,
hogy akit a legfontosabbnak hitt,
az árokba hajította.
Olyan volt, mint mikor
az akasztott ember alól,
aki már megbánta az egészet,
mégis kirúgják a széket.
Mint mikor az elmebeteg
hinni kezd, hogy az orvos
végre mindent megértett,
s adott is pár tanácsot,
végül mégis rácsukja a rácsot.
Milyen?
Mint a tudat a jégbe szakadtnak,
hogy a parton nem érte ordítanak,
hanem hogy a léktől mindenkit
távol tartsanak.
Ilyen volt. Nem kertelek.
Az csak fájt, hogy becsaptál,
de lesújtott, hogy elveszítelek.
