Mint valami gittel
valószerűtlen hittel
töltöm ki a
remény hasadékait.
Annyira mélyek a rések,
belefér az ujjam is.
Szeretném elfedni mind,
de szétfutnak a repedések.
Segíthetnél,
de semmit sem teszel,
csak nézel a szép
borostyán szemeddel.
Félek nagyon.
Mert ha nem vagy itt,
elporlad a remény,
s megmarad a gitt.
