Még egy percet adj,
kérlek, mielőtt
elmész, hogy keresd
a következőt.
Egyetlen percet,
csak még egy órát,
ne nyögjem még a
szabadság súlyát.
Még pár ütemet,
utolsó táncot,
mosoly rajzoljon
szememre ráncot.
A hajnalt, ahogy
a vörös fakul,
és sárga majd kék
lesz hangtalanul.
Még ez az ősz kell,
a barna avar
fanyar szagával,
mit a szél kavar.
Még ezt a telet,
hóbefödte fát,
befagyott váltót,
alma illatát.
Még egy mosolyt
az ajkad szélén,
nézném, mint a fényt
egy zárka mélyén.
Látni akarlak
még egyszer sírni,
hogy azt az érzést
le tudjam írni,
mikor összetörsz,
s azt súgom, ne félj,
majd felemellek,
ó, hogy újra élj.
