Az volt a tökéletes pillanat:
az Alagútnál megcsókoltalak,
s fel sem merült, hogy jössz és elveszed,
amiről hétről-hétre azt hiszed,
hogy a tied.
Tudom, hogy nem tér vissza ez az érzés,
értelmetlen már maga a kérdés,
hogy több vagyok-e, mint egy mocskos tárgy.
Mert ami hozzám köt, az csak a vágy,
a vettet ágy.
Végül csak magam miatt sírhatok,
se jóra, se rosszra nem várhatok,
és nem is kell, hogy őrülten szeress,
illúzió volt, s a hatás heves.
Néha keress.
