Elmegy előttem az utolsó busz
eső csurog a gallérom alá
félóra gyalog az agyam forog
lassan kifogy a tüdőmből a szusz.
Nem érdekel a karmámba belefér
valószínűtlen csiganyál az út
a fejem egy megrohadt vizű kút
A mélyére az inger le se ér.
Ha rámtör a nihil nem számít semmi
nincs kedvem jönni és rühellek menni
nincsenek érvek a logika halott
semmit se ér ami valaha hatott.
